Rólunk

Egyházközségünknek az 1.525 fős Átány település ad otthont, mely az Észak‐magyarországi régióban található, azon belül is Heves megye déli részén. A járási székhelytől, Hevestől, körülbelül 6 kilométerre északkeletre fekszik, a megyeszékhelytől (Eger) pedig 40 km‐re. Az Átányi Református Egyházközség az Egervölgyi Református Egyházmegye területéhez tartozik. Az említett egyházmegye pedig a Tiszáninneni Református Egyházkerület részét képezi. A felsorolt, felettes egyházi szervekkel meglehetősen jó viszonyt tartunk fenn. A református hitélet viszonylag korán, valószínűsíthetően már a XVI. század közepén megindult a településen. Az istentiszteleteknek ma is helyet adó templomnak, egy XV. században épült gótikus templom adta az alapját. Az épület a XVIII. századig többször kibővítésre került, majd 1781‐től, többszöri kérelmezésre, átépítési munkálatok kezdődtek meg rajta. A XIX. századra – a felújításoknak köszönhetően – már csak a szentély emlékeztetett a XV. századi gótikus templom stílusára. 1985 óta, a hagyományos, hitélettel összefüggő alkalmakon kívül, számos kulturális eseménynek ad helyet templomunk (pl. orgonaverseny, különböző helyi ünnepségek).

Az Átányi Református Egyházközség anyaegyházközség. Ennek megfelelően egyházközségünk önállóan teljesíti feladatait, lelkipásztori állást tart fenn. Presbitériummal, önálló anyakönyvvezetéssel és pénzgazdálkodással bír. Az egyházközségünk tisztviselőinek (Pl. gondok, presbitériumi tagok, lelkész) megválasztását, illetve bizonyos ügyek presbitérium elé való terjesztését az egyházközségi közgyűlés végzi. Közgyűlésünk csak akkor tekinthető érvényesnek, ha a bejegyzett egyháztagok legalább 10%‐ a vesz részt rajta. A presbitériumunk, egyházközségünk vezető testülete, évente legalább négyszer ülésezik, de rendkívüli esetekben akár ennél többször is. Ezekről az ülésekről jegyzőkönyvek készülnek. A hatályos egyházi és állami törvényekkel összhangban, szabályozza – határozathozatal formájában – egyházközségünk mindennapi működését.

Az alábbi feladatokat látja el:

• költségvetés elfogadása és felterjesztése az egyházmegye felé,
• az egyházközség ingó és ingatlan tulajdonát kezeli és karbantartja,
• képviselőket választ és szavaz felsőbb egyházi hatóságok tagjainak és tisztviselőinek megválasztásánál,
• egyháztagokkal szemben gyakorolja az egyházfegyelmet,
• az egyházközség feladatainak (istentisztelet, misszió, lelki gondozás, stb.) ellenőrzése, felügyelete.

 

Presbitériumunkon belül vannak bizottságok is, melyek egy‐egy meghatározott részfeladat teljesítéséért felelősek. Ilyen például a gazdasági bizottság, mely az egyházközség gazdálkodását vizsgálja, ellenőrzi, illetve az ezzel kapcsolatos ügyeket tárgyalja. Javaslatot tesz a presbitériumnak gazdasági ügyekben. Egyházközségünk élén Ferenczfi Zoltán lelkipásztor áll, míg a gondnoki (világi) pozíciót Galvács Sándor János tölti be. Hatékonyan működünk együtt a helyi nevelési‐oktatási intézményekkel. Ezek közül különösen kiemelendő, az egyházunk fenntartásában működő, Eötvös József Református Oktatási Központ Átányi Általános Iskolája és Alapfokú Művészeti Iskolája. Az iskolán belüli áhítatokat, lelki gyakorlatokat az iskolalelkész végzi, aki a mindenkori átányi lelkész. Utóbbi felel az intézmény református jellegének megtartásáért is. A helyi presbitérium segíti az egyházat – mint fenntartót – abban, hogy figyelemmel kíséri az említett tanintézmény működését és probléma esetén jelzéssel él a felsőbb egyházi hatóságok felé. A hagyományos pasztorációs tevékenységünkön túl, számtalan iskola utáni, főként közösségformáló, program szervezése kapcsolható egyházközségünkhöz. Munkánkkal, a szórakoztatáson és a közösségépítésen túl, segíteni kívánjuk a nehéz szociális körülmények között élő fiatalság tanulmányi felzárkózását, ezzel csökkentve az iskolai lemorzsolódás bekövetkezésének esélyét. A kulturális, települési programok megrendezése alkalmával, sikeresen tudtunk együttműködni a helyi civil szervezetekkel, illetve az átányi községi önkormányzattal. Egyházközségünk pénzügyileg is stabil szervezetnek mondható. Gazdálkodásunkért a presbitérium gazdasági bizottsága felel. A projekt megvalósítása alatt pedig egy olyan pénzügyi szakember tölti be a pénzügyi vezetői pozíciót, aki pályája során már számos szervezet könyvelését végezte, illetve rendelkezik a pályázati felhívás által megkövetelt pénzügyi tapasztalatokkal.

 

Infrastrukturális feltételekkel kapcsolatban elmondható, hogy egyházközségünk rendelkezik egy körülbelül 60 fő befogadására is alkalmas, közösségi teremmel, mely a parókia épületén belül helyezkedik el. Az átányi rendezvények többségének helyszínéül szolgálhat ez a közösségi terem. Megemlítendő továbbá a templom és a parókia kedvező fekvése is, mivel a település középső részén helyezkednek el. Így könnyen megközelíthetőek Átány különböző részeiről is. Helyi együttműködéseinknek köszönhetően, az egyházi fenntartású (fentebb említett) tanintézmény termeit is rendelkezésünkre tudnák bocsátani (bérleti díj ellenében). Egy‐egy magas résztvevői számú rendezvény esetében, még az önkormányzat által fenntartott kultúrházat is igénybe tudnánk venni.

 

 

Az átányi műemlék református templom története és a műemlék orgona rekonstrukciója

Átány nagyon régi település, mely a környező falvakkal ellentétben, a szájhagyomány szerint, átvészelte a tatárjárást és a török dúlást is. Első írásos említése 1407-ben történik: Athan névalakban, de természetesen a település már korábban is létezett. Századokon át jobbágytelepülés, nagybirtokos nemesi családok tulajdona. A község lakossága a Felvidékről leköltöző kisbirtokos nemes családokkal is bővült. Átány sajátosan egyvallású község. Hiteles adatok szerint, már az 1550-es évek közepén református hitre tért és református vallását századokon át megőrizte.

A XV. században épült gótikus temploma a török hódoltság idején megrongálódott, amit később a reformátusok helyreállítottak. Valószínű, hogy már az 1550-es, de legkésőbb az 1560-as években, hiszen egy nem hivatalos feljegyzés szerint Átánynak már 1559-ben református prédikátora volt. Egy 1596-ban készült canonica visitatió-s jegyzőkönyv alapján a falunak toronnyal, s benne három haranggal ellátott, 280 férőhelyes temploma volt. A jegyzőkönyv leltárszerűen a meglevő állapotot rögzítette, és nem azt mondja, hogy akkor épült a templom. Mindezek együttvéve azt feltételezik, hogy több évtizedes múlt van már mögötte, s az 1559-es utalás valósnak bizonyul. Tehát a templomot, minden valószínűség szerint a XVI. század közepén, a reformátusok – a szükséges változtatások elvégzése mellett – helyreállították, és használatba vették. Ilyen változtatás volt a sekrestye elbontása, és a sekrestyéből a szentélybe vezető ajtó befalazása, – aminek a helyét a renoválási munkálatok során 1999-ben meg is találtuk – és a szentélyből az oltár, oltárkép, szentségtartó, stb. eltávolítása, illetve befalazása, lemeszelése. (lásd. Heves Megye Műemlékei 502. oldal) Az 1733. évi összeírás szerint a templom tornyát az 1700-as évek elején átépítették, megmagasították és talán a templom berendezését is felújították. Az 1701-ből származó (ma is meglevő) templomi edények erre engednek következtetni.

Ez a templom tehát 280 ülőhelyes volt, amely az egyre növekvő gyülekezetet, az 1700-as években, már nem tudta befogadni. A reformátusok az 1700-as évek második felében többször kérvényt nyújtottak be a királyhoz, hogy templomukat megnagyobbíthassák (1774, 1779), de erre csak a Türelmi Rendelet – 1781 – után, 1781 és ­1783 között kerülhetett sor. A templom átépítéséhez – az 1775. október 8.-i helytartótanácsi rendelet alapján – Quadri Kristóf gyöngyösi kőművesmester készített terveket. (A, B, C, jelű tervvariációkat.) Ám 1780-ban bekövetkezett halála miatt a munkát ő már nem tudta kivitelezni, így azt Rábl Károly, szintén gyöngyösi kőművesmester végezte el a C variáns szerint. (EÁL Heves vm. Közgy. ir. 1780: 30712, tervek: 1781: 218. sz. iratoknál).

Quadri Kristóf nevéhez a megyében nagyon sok templom és egyéb épület építése, illetve átépítése fűződik: gyöngyössolymosi, gyöngyöspüspöki, gyöngyösbenei, jászdózsai, és a gyöngyösi Szt. Orbán templomok, valamint a pétervásárai, egykori Keglevich kastély, a tarnamérai Almási kastély, az egerszóláti Csernus kastély, stb. Rábl Károlyról az első hiteles adat 1781-ből való, amikor is hozzákezd az átányi templom átépítéséhez, ami első ütemben 1781 és 1783 között készült el.

A megnagyobbítás során a régi templomhajó északi falát lebontották úgy, hogy a szentély rész a diadalívvel együtt sértetlenül megmaradt, s északi irányba a templomhajót U alakban kiszélesítették. A templomhajó és a torony alatti rész kazettás, festett famennyezetet kapott. Ekkor készült el az új Szószék, Mózes szék, Úr asztala, és a padok szükség szerinti pótlása is. Amint azt a Szószék hátlapjának felirata is tanúsítja, az asztalos munkát Bede Pál asztalos mester készítette 1783-ban.

1801-ben, újabb kérvényezgetések után, az 1781-1783-as bővítés mintájára, déli irányba is tovább bővítették a templomot. Mivel a templomhajó megnagyobbodott, a tornyot is megmagasították. A kőműves munkát szintén Rábl Károly kőművesmester végezte. (Rábl Károly kőművesmester nevéhez fűződik még a gyöngyösi ref. templom, az abasári, a besenyőtelki r. k. templomok, valamint gyöngyösi főtemplom második tornyának építése és sok más egyházi és középület terve. A megyében sok kőhidat tervezett és épített.) Ekkor a templomhajóból eltávolították a festett kazettás famennyezetet, és az észak-déli tengelyű templomhajót stukatúr teknőboltozattal fedték le. A mennyezetről lebontott festett, fakazetták egy részéből padelőlapok készültek, amelyek így megmaradtak és a templomban megtekinthetők. A torony alatti részen azonban érintetlenül megmaradt az 1783-ban, Bede Pál által készített kazettás festett famennyezet; és ma is eredeti szépségében látható. Valószínű ekkor készült az U alakú karzat is. Az ácsmunkákat Máhr Mátyás egri ácsmester, az ülőpadok szükség szerinti pótlását pedig Szoboszlai János és Német István asztalosok végezték.

Így a XV. sz.-ban épült és a XVI. sz. közepén helyreállított gótikus templomnak csak a szentély része maradt meg eredeti formájában. A végleges formáját elnyert templomhajó: késő barokk; a vaskos torony pedig: paraszt barokk stílusú lett.

1816-ban készült el a karzat közepén elhelyezett orgona, ami kettéosztotta a karzatot. Ekkor két – a sarok-boltmező áttörésével – a karzatokra felvezető, lépcsőt építettek be, hogy a karzatokra mindkét oldalról fel lehessen menni. Az azóta eltelt időben a templom átépítve nem lett; tehát az 1801-­ben, illetve az 1816-ban elnyert végleges formáját őrzi ma is.

Egy régi feljegyzés szerint „az orgona 1816. évben a szárazbeői és tenki úri rendek jóltevő kegyességéből, különösen Pappszász György úrnak példás buzgósága által Pesten készíttetett, s ugyan ez év december 22. napján az istentisztelet vele elkezdetett.” A hangszert ismeretlen pesti mester építette. Az orgona mechanikus rendszerű, egy manuálos (4 oktáv), pedálos (másfél oktáv) hangterjedelemmel. Külső kézzel fújtatós. 1988-ban holland reformátusok ajándékaképpen egy német elektromos fújtatót úgy építettek be, hogy a kézi fújtatás lehetősége is megmaradt.

A hangszer diszpozíciója a következő: MANUÁL: C-d /Copula 8′, Salicional 8′, Principal 8′, Flauta 4′, Piccolo 2′, Quinta 1 1/3′, Mixtura 1’/.

PEDÁL: C-f, 12 hang /Octavbass 8’l.

Az orgonán egy felirat olvasható: „Dicsérjétek az erős Istent az ő szentséges lakóhelyében. Dicsérjétek őtet dobokkal és sípokkal, Dicsérjétek őtet húroknak zengésével és orgonákkal.” Zsolt. CL 1,4

1985 óta minden évben orgonahangversenyt rendezünk, ami az elmúlt 19 évben a térség egyik legrangosabb zenei eseményévé vált.

A templom az utóbbi 14 évben az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával teljesen fel lett újítva.

1991-ben megtörtént a templombelső festése, majd a templomtetőn a pala cseréje. 1998-ban a toronysüveg festése és javítása, illetve 1999-ben a külső renoválás, teljes vakolatcserével.

Sajnos az 1999 nyári árvíz-belvíz, amely a települést is elöntötte, a szépen helyreállított műemlék templomban súlyos károkat okozott. A templom belseje, az altalajban meg növekedett víz következtében, kb. 30 cm-t süllyedt. Megsüllyedt a templom padozata. Megsüllyedtek a toronyba és a karzatokra felvivő lépcsők, s a lépcsők melletti oldalfalak összeszakadtak. Így a templom életveszélyessé vált, melyet a gyülekezet több mint egy évig nem tudott használni. 1999 őszén a helyreállítást már nem lehetett elkezdeni, hiszen meg kellett várni, hogy a talaj megállapodjon, s a falak mozgása megálljon.

Így 2000 nyarán lehetett csak a munkákat elkezdeni, melynek során a torony alatt levő, a XVIII. századból származó festett fakazettákat és a három lépcsőt a támfalakkal együtt le kellett bontani. A falak km. tégla alapját és a templom padozatát fel kellett bontani, az átázott, fertőzött talajt, 50 cm. mélységben, ki kellett cserélni. A lépcsőket, s a mellette levő támfalakat vissza kellett építeni, természetesen megfelelő alapozás és szigetelés után. A felbontott, elkorhadt hajópadló helyére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által előírt műemléki téglaburkolat került. Végül pedig a restaurált fakazetták, a torony alatti részen, az eredeti helyükre visszakerültek.

Ezt követte 2001-ben az ülőpadok és a padelőlapok rekonstrukciója, restaurálása. Ennek során a templomból az összes ülőpadot ki kellett bontani, a padokat tartó összes talpgerendát ki kellett cserélni, hiszen az – a szakértői vélemény szerint – gomba- és rovarkártevővel fertőzött volt. Ezután következett az ülőpadok és a padelőlapok restaurálása és eredeti helyükre történő visszaépítése. A talpgerendák cseréjét és az ülőpadok rekonstrukcióját, restaurálását Gyenes László átányi asztalos mester végezte, míg a padelőlapok restaurálását Törő Rozália és Pázmándi Sándor pomázi restaurátorok végezték.

2002-ben és 2003-ban került sor a többi berendezési tárgy: Szószék, Mózes szék, Úrasztala, és a festett mennyezeti kazettákból megmaradt darabok – amiből később padelőlapok készültek – restaurálására. A szépen restaurált padelőlapok Pázmándi Sándor pomázi, a Szószék, Mózes szék, Úrasztala pedig Deák Endre egri restaurátorokat dicséri.

A templom főhajójában hátra van még az 1816-ban készült orgona teljes rekonstrukciója, restaurálása, amire nagyon nagy szükség lenne, nemcsak azért, mert így lenne a templom főhajójának a rekonstrukciója befejezve, hanem azért is, mert kár lenne hagyni, tönkre menni ezt a nagyon értékes és műemléki védettség alatt álló orgonát. Az orgonát már sokszor javíttattuk. Ezeknek a javítgatásoknak eredményeképpen sikerült elérni, hogy az orgona végül is mind ez ideig használható. Az orgonának nagyon szép a hangja, a templomnak nagyon jó az akusztikája. Ezért az orgonaművészek szívesen jönnek ide hangversenyt adni. Azonban mostanra olyan állapotba került az orgona, hogy már nem lehet tovább javítgatni, most már szükségessé vált a teljes rekonstrukció. Reméljük, hogy előbb-utóbb el tudjuk végeztetni ezt a munkát is, és ezzel ez a műemlék orgona tovább szolgálhatja nemcsak az istentiszteleteket, hanem a térség kulturális, zenei életét is.

Az orgona rekonstrukciója után következne majd még a templomnak, a XV. századból származó, gótikus szentély részének a restaurálása, ahol a régészek középkori – minden bizonnyal az 1400-as évekből származó – freskót találtak. Ennek feltárása és restaurálása anyagi fedezet híján sajnos még várat magára. Ha ez is megtörténik majd, akkor az átányi műemlék református templom lesz a dél-hevesi térség legszebb műemlék temploma.

 

Ferenczfi Zoltán református lelkész