Beszámoló a hetedik műhelymunkáról
Beszámoló a hetedik műhelymunkáról
2019. február 8-án megrendezésre került a Transznacionális együttműködések (EFOP-5.2.2-17-00037) Vallás és kultúra a családokért elnevezésű projekt hetedik műhelymunkája az hevesi Eötvös József Református Oktatási Központban.
A műhelymunka címe: A vallási vezetők személyisége
Témavezető: Nagy Ágnes
A műhelymunkán részt vettek a meghívott szakmai megvalósítók, célcsoport tagok, valamint Varga Péter teológus, néprajzkutató.
A műhelymunka részvevői a rendezvény előtt témavázlatokat előre megkapták:
Az egyházi vezetőkről általában
Az egyházi vezetők régen és ma A témavezető a témavázlatok mentén haladva moderálta a diskurzust a meghívott szakértők segítségével.
Rövid bevezetőt követően Nagy Ágnes Monostori László: Egyházi Protokoll és Stephen: Kezdjük az alapoknál című könyvéből szemelvényezett. A könyvek alapján a szakértők összefoglalták a különböző felekezetű egyházi vezetők jellemző viselkedésmintáit, ezekből is górcső alá véve a református egyházi vezetőket. Ezek alapján általánosságba véve összefoglalták, hogy a református lelkészek az egyszerűséget, a letisztultságot tükrözik mind viselkedésükben és viseletükben. Az istentiszteletek alkalmával összetett vagy összekulcsolt kéz az imádságot, az összeszedettséget, az Istenre irányultságot jelképezi. Egyfajta mintát mutatnak a hitközösség felé.
Varga Péter néprajzkutató segítségével felelevenítették a régi vallási vezetők attitűdjeit kiegészítve a jelenkorral. Vagyis a pap, lelkipásztor valóban pásztora volt a gyülekezetnek. Aki lelkileg gondozta és vezette híveit, és a mindennapokban is segítette, közösség életét. Igyekeztek rálátni híveik életének fontosabb mozzanataira. Nemcsak az egyházi alkalmakkor alakították viselkedésüket és cselekedeteiket, hanem a hétköznapokon és a mulatságok idején is igyekeztek részt venni az emberek között. A település iskolájában az egyház képviselője végezte a hitoktatást, melyen tulajdonképpen minden gyerek részt vett. Így a papnak a közösségre gyakorolt nevelőhatása már a kora gyermekkorban elkezdődött. Kiemelték, hogy a mai kor egyházi vezetőinek sincs kisebb szerepe a közösség, a falu, avagy egy város életében. Ezt a szerepet a különböző személyiség jegyek segíthetik. Esetleg újak elsajátítására, tanulására ösztönöznek. A diskurzus során említésre kerültek olyan egyértelmű személyiségjegyek, jellemző viselkedésminták, amely elvezethetnek a sikeres együttműködéshez, valamint a hosszabb távon is eredményes konfliktuskezeléshez. Az alábbi konkrét jegyek kerültek felsorolásra, amelyekkel egy sikeres egyházi vezetőnek rendelkeznie érdemes: extraverzió, mellyel magabiztosságot áraszthat az egyházközösség felé; nyitottság és rugalmasság, mellyel a keletkező problémákat kellő hatékonysággal lehet áthidalni; együttműködés, mely elengedhetetlen egy közösség életében. De talán legfontosabb az összes közül az emberismeret, melyre az összes előzőekben említett személyiségjegy épülhet. A műhelymunka során megállapításra került, hogy
– a régi korok és a mai egyházi vezetőknek ahhoz, hogy a közösséget összefogják hasonló személyiségjegyekkel kellett/kell rendelkezniük.
– az egyházi vezetők személyiségének többrétűnek kell lennie, hogy sikeres egyházközösséget vezessenek.
– az egyházi vezetők talán egyik legfontosabb tulajdonsága, amelyet el kell sajátítaniuk, vagy fejleszteniük kell, a jó emberismeret.
Az egyházi vezetők személyiségjegye szervesen hozzájárul a helyi közösségek személyiségformáló tendenciáihoz. Szerves része a közösség-megerősítés és társadalmi aktivitás eszközrendszerének, a családi szerepek megerősítésének, hiszen az egyházi vezető, a lelkész, a pap személyisége közvetlen mintaként szolgálhat a gyülekezet tagjainak irányába. A felekezet társadalmi szolgáltatásai és az egyéb humánszolgáltatásokban tevékenykedő felekezeti tagok számos területen tudnak pozitív tendenciákat generálni felvett mintáikkal, amelyek a befogadó közösségi jellemzőket erősítik. Rendkívül fontosnak találták az esemény résztvevők a vezetők esetében a nyújtott szolgáltatások szervezettségét, rendjét is, kifejezetten előnyként említették a szervezett szolgáltatásnyújtási mechanizmusok létjogosultságát. Azon kisközösség, felekezet életében ahol a vezető szervezett, tudatos, konstruktív és előre tematizált módon biztosítja a közösség részére nyújtott helyi szolgáltatások (missziós feladatok, hitéleti, ünnepi programok, összejövetelek, családi klub, szeretetvendégségek, stb) összességét, sokkal kiegyensúlyozottabban tud reagálni az azt érő társadalmi-gazdasági folyamatokra, a keresztyén kultúra alapvető értékrendjével egyezően emeli a társadalmi befogadás helyi, kisközösségi jellemzőit.